Rátkay Sándornak
Magyar művésznek gond és baj a sorsa,
Magyar művésznek vergődés e lét,
A végzete halálig ostorozza
És áldozatnak hozza életét.
Magyar művésznek a magyar vidéken
A dicsőség is csak gyéren terem,
Megőszül és megrokkan észrevétlen
És tengődik babéron, kenyeren.
De van egy napja, mikor néki tapsol
Minden tenyér s minden díj néki jár,
Az örök koldús egy napig király.
S míg emlékezhet holtáig e napról,
Tovább robog a kordé, a dolog,
De van egy napja, mely rámosolyog.
Cimbalom 