Kováts József: Dal

(Junius’ 14-dikén 1800.)

Szép Phoebe! egy szüzet láttam, ‘s e’ szinte
Oly kellemetes gyöngy remek volt mint Te.
      Ájulásba estem tőle,
      Mikor egy felházból ő le-
                  Tekinte.

Egek oda vagyok, szivemet mert e’
Kacsintó igézéssel agyon verte!
      Jaj tőrbe ejtett isteni
      Rózsás szájának syreni
                Concerte!

Villám pillantás köztt gyöngyen pompázott
Barna szeme titkos nyilat szikrázott.
      Piros rózsái képének
      Fehér melyére döntének
                 Pejmázat.

Ősz kócsag-toll bólogatott fürtözött
Hajának sötét selyem szála között,
      ’S e’ gyász hajára düle le,
      Ha néha a’ Zephyr bele-
                  Ütközött.

Melyének pattogós hó-halmocskája
Még Zénot is tapintással kinálja.
      Ah be boldog leszek! ah! ha
      Szívemnek itt lesz valaha
                  Tanyája.

Szivem Ámor ellopta, ‘s azt gyöngy Hébe,
A’ te gyönyörű öledbe tevé be;
      Te is hát téjben feredett
      Szűz add nekem a’ szivedet
                  Cserébe.

Már puha gyep ágyamra jajjal tele
Levő szám oly sok sohajtást teve le,
      Hogy abból lesz a’ homályos
      Fényű esthajnalnak nyájos
                  Lágy szele.

Jőj hozzám, mert szivem’ csak szád’ czimbalom
Zengésű beszédével vigasztalom.
      Meggyógyulok legottan, csak
      Reád még egyszer pillantsak,
                  Angyalom!

Reklámok

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s