George Orwell: 1984 – részlet

“Az ablak alatt valaki énekelt. Winston kikukucskált a muszlinfüggöny oltalmából. A júniusi nap még magasan járt az égen, s lenn a napsütötte udvaron egy hatalmas termetű nő, vaskos, akár egy román oszlop, csoszogott ide-oda egy mosóteknő és egy ruhaszárító kötél között. Alsókarja barnásvörös volt, s köténynek egy zsákdarab volt a dereka köré kötve. Egy csomó négyszögletes fehér holmit aggatott fel a kötélre. Winston felismerte, hogy csecsemőpelenkák. Mikor a nő szája nem volt tele ruhacsíptetőkkel, zengő alt hangon énekelt:

Reménytelen ábránd volt csak,
Áprilisi múló nap,
Az álmaim mégis felkavartak,
S a szívemet elloptad.

A dal hetek óta kísértett Londonban. A közül a számtalan hasonló dal közül való volt, amelyet a zenei osztály egyik szekciója adott ki a prolik boldogítására. E dalok szövegét emberi közreműködés nélkül, a “verscsináló”-nak nevezett géppel állították elő. Ez az asszony azonban olyan dallamosan énekelt, hogy a lehetetlen zagyvaság szinte tetszetős dallá alakult át. Behallatszott a szobába az asszony éneke s cipőinek csoszogása a kövezeten, a gyermekek lármája az utcáról, valahonnan a messzi távolból egy vonat dübörgése is, s a szoba különösképpen mégis csendesnek tűnt, mert nem volt benne telekép.”

Advertisements

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s