Gvadányi József: Rontó Pál – Ötödik cikkely

Rontó Pál katona lévén egyszer, mindennemű dolgait, amelyek vele történtek mindaddig,
ameddig Csehországból Saxónia országába ellenség eleibe méne, előadja.

Mihent köteleztem magam katonának,
Mindjárt egész mundírt én reám adának.

Az angyalbőröket vállamra függeszték,
Óldalomra kardot tarsollyal kötözték.

Sarkantyús csizsmákat lábaimra vontam,
A két üstökömből már most copfot fontam.

Káplár füleimnél két huncfutlikat nyírt,
Kent azokra rózsavízzel megkevert zsírt.

Mint a kácsa farkát, ugy felgörbítette,
Két villás tők közzé mind a kettőt vette;

Az egész fejemet bé is púderozta,
S így a csikósbojtárt úrfiságra hozta.

A kapitányhoz ő azután vezetett,
Ki is engem főtől talpig nézegetett.

Tetszettem őnéki, vállam veregette,
Bátran szóltam, szemét rólam le sem vette.

Kértem, adattasson alám jó paripát,
Úgy gondját viselem, hogy nem talál hibát.

Szólott a kapitány – láttam, nékem örül –
Menj fiam, és válassz száz rimondák közűl.

A káplárral mentem, közöttök járkáltam,
Egyszer egy szár lábú vércsénél megálltam.

Káplár uram! szóltam: én eztet választom,
Tudom, hogy egykönnyen azt ki nem fárasztom.

Négy tagba szakadt ló, Mokány lesz a neve,
Esmérem bélyegét, tudom, hogy van heve.

Az egri káptalan ményeséből való,
Ritka vagyon abba, mely rossz vólna, oly ló. – –

Nagy hetykén képzeltem, hogy enyim Jászberény,
És hogy másra nem süt, csak reám a napfény.

Hogyha vagy piacon, vagy másutt megálltam,
Kardomra támasztva magamat csudáltam. – –

Tisztességes embert látván, vagy lyánkákat,
Hajtottam franciás reverenciákat.

A kapitány éppen a templomból menvén,
Merőn állottam meg, szeme közzé nézvén.

Igy szólt a hadnagyhoz: ez szép csínos legény,
Magyar ez; többet ér, mint sok más jövevény.

Táncos katonákhoz kell ennek elmenni,
A verbuállók közt illik néki lenni.

E parancsolatot mindjárt is kiadta,
Hogy én oda menjek, a káplár meghadta.

Legottan délután mi nagy muzsikával
Az utcákon jártunk zajjal és lármával. – –

Elkezdvén táncomat, minden csudálkozott,
Szóltak: ugyan tudja járni az átkozott.

Tettem is előttök olyan figurákat,
Hogy szemek meredett, tátottak rám szákat.

A taktust sarkantyúm pengése követte,
Cimbalmos ezeket úgy ki nem verhette.

Arezzói (őr)gróf Gvadányi József (Rudabánya, 1725. október 16. – 1801. december 21.) generális, író.

Advertisements

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s