Pár összeábdált fából áll a hárfám,
ódon dalok szunnyadnak benne árván,
öreg, szelíd és csöndeskés dalok,
nem kedvelik már a fiatalok.
Jáspis-nyergére festék kéne újra,
portól sötétlik rózsaszínü húrja.
Kiérdemült és rozzant, régi holmi,
de hangja tiszta, szépen tud dalolni.
El is játszunk mi – én s az ócska szerszám –
megpengetem, bár senkisem figyel rám
s a régi hárfást senkisem hivatja:
a csinnadrattának van ma divatja.
A kínai költő, Po Csü-ji (772-846) versét Kosztolányi Dezső fordította.
Cimbalom 