Csoóri Sándor: Vihar a hegyen


A fenyőfákból kirajzolódó cimbalmot, mint zsoltáros Dávid hárfáját, égig érőnek látja, láttatja. Panaszos dala már-már perlekedő, akár az ószövetségi legendás hősé, akiről gyerekkorában és diákként a pápai református középiskolában oly sokat hallott, s kitől az istentiszteleteken annyi pszalmuszt énekelt. Vonuló szerelmes szarvasai természetesen így föl-fölidézik a híves patakra való vágyakozást. Lant, hárfa, citera, cimbalom… Zeneszerszáma, akár Dávid király hangszere (nem pedig fegyvere!) a költészet attribútuma, – emígy íródott Vihar a hegyen című versébe:

Mulat a hegy, mint csalódott legény;
viharszél hujjog kő-feje felett.
S fenyőfák, bomlott cimbalomütők,
verik fülébe dacosan
a jajgatásig fölhangolt eget.

 

Németh István Péter: A víz meg a szél… avagy egy előérzet mint táj?
Tűnődés Csoóri Sándor elfeledett balatoni verse fölött (2007.) – részlet


A vers 1956. szeptemberében jelent meg a Csillag című folyóirat X. évfolyamának 9. számában.

Reklámok

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s