A tücsök
Minden este itt ülök –
én a nótás kistücsök.
Messze szárnyal víg dalom:
hegedűszó, cimbalom.
Ha a vén Hold felébred,
altatódalt zenélek.
Hóember
Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répaorra,
cakkos sálját vígan hordja.
Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.
Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.
A süni
Szúrós, tüskés a subám –
illik is e ruha rám.
Gombolyaggá gömbölyödöm
aki bánt, azt megböködöm.
A medve
Télen-nyáron bundát hordok,
árnyas erdőt vígan járok.
Földieper, friss vargánya
jó is lesz ma vacsorára.
Ha ilyen már nem akadna,
halat fogok a patakba’.
Szeretem a lépes mézet,
méhecskéktől gyakran kérek.
Süvölthetnek hideg szelek,
átalszom az egész telet.
Madárnóta, tavaszi nap
barlangomból kicsalogat.
Macska
Egész nap csak heverek,
vagy egeret kergetek.
Ha nem fogtam egeret,
kapok helyette tejet.
A teknősbéka
Izzó homok melegétől
tojásomból kikelek,
komótosan poroszkálok,
nehéz páncélt cipelek.
A kisegér álma
Apró pettyes pizsamámban
egy gomb alatt szundikáltam.
Egész éjjel sajtot faltam,
ízes diót ropogtattam.
Ásítozom, gyomrom korog.
Maradt még sajt? Éhes vagyok.
Hol a csuprom? Hol a tálam?
Lehet, hogy csak kitaláltam?
Elillant az összes étel,
be kell érnem emlékével.
Teli hűtő is csak álom…
eleséget kell találnom.
Cincogni sincs nagyon kedvem,
fáj a pocim, nincs ez rendben.
Hűvös kamrák rejtekében
élelmet kell keresgélnem.
Kirágom a liszteszsákot,
minden sajtra lyukat rágok.
Kiürül a darás véka?
Átosonok a szomszédba.
Mákos patkó, köleshegyek,
várjatok csak, rögvest megyek!
Jöhet dió, bab vagy lencse,
nem marad egy árva szem se.
Cimbalom 