Páll Lajos: Hangok, hangok


Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol

(József Attila)

Most a zongora kopogtat így.
Az emlékezete kéretlenül,
Mint hívatlan vendég, ágyamra ül,
És gonosz lesz, rosszkedvű, irigy.

Mielőtt végleg bolonddá tesz,
Az ereimen végigzakatol,
Béke nőhetne hangzuhatagból,
De körülfog, jéglándzsás eresz.

Egyszer rég egy kisvárosi utcán,
Áradt az éteri zenehullám
A libbenő függönyök mögül,

S az ismeretlen skálázó ujja
Arcomhoz ér azóta is újra,
De elrejti az omló égi tüll.

Reklámok

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s