Federico García Lorca: Címtelen színdarab

Különösen önök, városi emberek élnek a legszegényesebb és legszomorúbb képzelet világában. Fűhöz-fához kapkodnak, csak hogy ne kelljen tudomást venniök semmiről. Ha fúj a szél, hogy meg ne hallják, mit mond, elkezdenek zongorázni; hogy látniuk se kelljen a mindnyájunkat elárasztó könny-özönt, csipkés függönnyel takarják el az ablakot; hogy nyugton alhassanak és elnémítsák a folyton cirpelő tücsköt, a lelkiismeretet, kitalálták a szeretetotthonokat.

(András László fordítása – részlet)

Advertisements

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s