Csoóri Sándor: Nyár

Az asztallapja piros, sugaras cimbalom
sárga ördög a Nap, táncol az asztalomon,
lábától por verődik, finom nyüzsgésű por
s a fényben, porban egy tulipán fuldokol.

Mindent fölgyujt a nyár, hol vagytok madarak?
csontig csapó tüzek szállnak az ég alatt.
Lovak pofája habzik, mintha sört ittak volna
betérve egy barna, zümmögő italboltba.

A körutak fölött meghalt, meghalt a szél,
autók virág-kereke lefonnyad, elalél,
kátrányszag émelyít, mint romló liliomszag
s ha netalán elájulsz, fölötted fagylaltoznak.

Fejedet kapkodod? tüzet látsz mindenütt:
a kirakatban égnek trombiták, hegedük,
s nézd csak az ujságárust, máglyán ül, kiabál,
ujságok fehér lángja lobog vállainál.

Ördög nyár, pusztító! hűvös szobákban jó csak,
hol zöld-húsú növények kígyóként imbolyognak,
s nők járnak meztelen hideg tükrök előtt,
hordván testükben bűnt, szépséget, temetőt.

Ha még szeretlek nyár, ezért szeretlek én,
e hűvös zöld szobákba hivó szerelmekért,
a meztelen magányért, mely világeleji
örömmel áld meg, mint egy ősi vallás
bűnös istenei.

Csoóri Sándor költő (Zámoly, 1930. február 3.–) ma 80 éves.

Advertisements

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s