A régi utcán lassan ballagok,
Fölöttem békés esti csillagok.
Mély nyugalom lágy szőnyege terül
Végig az utcán s a csönd hegedül.
Az ablakok, mint hű öreg szemek
S a régi házak is öregszenek.
Oly egyedül, oly bánatos vagyok,
Mint akit minden álma otthagyott.
S a csöndben, estben, árnyban mintha csak
Hozzám suhanna egy szelíd alak.
S én halkkal, loppal suttogok vele,
Mint hervadt hársak hulló levele.
A magyar bánat mély zenéje zeng,
Bús hangfogóval vén szívembe bent.
Én sírok, vallok, panaszom zokog,
Ő mosolyog, miként a boldogok.
A hangja mint a távol cimbalom,
Szívembe zöng nyugalmas biztatón.
Szemén megcsillan egy tisztább világ,
Mint jegenyéken túl a délibáb.
Ó drága árnyék, holt, hű cimbora,
Biztass, vezess és el ne hagyj soha!
Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. – Szeged, 1917. április 24.) író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.
Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) költő.
Cimbalom 