Reményik Sándor: Karácsonykor

A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.

Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.

És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, –
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…

Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

Reményik Sándor: A karácsonyfa megérkezik

Mögötte elmaradt a nagyhavas,
Mögötte elmaradt a rengeteg,
A piacon most megállnak vele
A nagy utat járt, csendes szekerek.

Vizsgálgatják növését, termetét,
Az emberek közt kézről-kézre jár.
Az óriás lemetszett, csonka karja,
A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

Csodálkozva tekintget szerteszét
És fájón leheli ki illatát.
Egyben ünnepre felszenteltnek is,
Halálraszántnak is érzi magát.

Földi Imre: Cimbalom+tücsök

Mint a tégla az ablakon át,
úgy jöttél el ide
sajnos az óra későre jár,
két szódát kértem egy decibe

Kavarog a füst vágni se lehet
gyere, tedd ide a kezed
ha valami kerget, most engedd mehet
neked is ide született a szíved

Talán, ha szólna még valami,
támadna jobban az üteg
ugye, ha zúgna még valami,
jobban esne a szünet

Tekerd a hangot, fel-le követ,
ahogy a levegő a tüdődbe zúg
a húshoz nem kell már a köret,
ha a hangod a fülembe búg

Most cimbalmon játszik a tücsök,
mert unja már a hegedűt
én is máshová ülök,
nem vágyom már a keserűt.

Gulyás Pál: Nyári zápor

Koppan a fák levelén az eső monotón kopogással,
válaszul andalodón reszket a friss, üde lomb.
Igy veri lassan a dalnok a cimbalom ércidegét, ha
távol a felhők közt megszületik a sötét.
Hosszu üvegfonalak húzódnak az ég tetejéről
a fúvó levegő lengeteg útain át:
táncol az égi fonál, csillog nemes étheri fénye
s milliom apró gömb robban az útköveken.
Nézd az eső sebesen lefutó vonalát: a szobádat
ráccsal övezte körűl s börtönöd itt ez a rács…

Mily jó volna így az esőt elnézni örökké,
sejtve az áramló fellegek illatait!

Bak Rita: Égi cimbalmos

Cimbalom pendül.
Szívemen rend ül.
A nap felfénylik
ünnepi délig.

Ős, égi hangszer
örömöt hozz el,
angyali ének,
köszöntlek téged.

Harang, ha kondul,
hallani ott, túl,
ahol a kerubok
isszák a rőt rumot.

Macskaköves utcán
letekintenek rám
két semmirekellő,
mindenséget perlő.

Megyünk a napba,
vár  égi sajka,
nagy hajónk visz fel,
Tejút is tvisztel.

2016.01.27. MR-3. Maros Miklós: Impressions

MR-3 Bartók Rádió

január 27., szerda

23.00 Ars nova – a XX-XXI. század zenéje

Új magyar művek hangversenyciklusa 2015 – részletek a Fészek Művészklubban november-decemberben megtartott hangversenyekből (V/1. rész)

1. Maros Miklós: Impressions (Móri Beáta – cimbalom, Szatzker Zsanett – harmonika)

2. Nógrádi Péter: Változatok egy szlovák népdalra (Megyesi Schwartz Lucia – ének, Granik Annak – zongora)

3. Balogh Máté: Három dal (Bársony Péter – mélyhegedű)

4. Kósa György: IV. szonáta a Kósa-hangrendszerben (szerző – metallofon, Vincze Pál – szintetizátor)

5. Derecskei András: Négy dal (Szakács Ildikó – ének, Szabó Ferenc József – zongora)

(Következő rész: holnap, 23.00)

A mikrofonnál: Varga János. Szerkesztő: Terdik László.

Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség idején,
Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,
Óh csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény,
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
Imbolyogjon a szűk szobák falán,
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.