Oscar Wilde: A Readingi fegyház balladája

Mert a szil s a cser tavasszal ezer
Rügyet vigan nyitó,
De mennyire más a vad, viperás
Tövön nőtt bús bitó,
Mely ha tar, ha zöld, valakit megölt,
S gyümölcse undoritó.

És kegyteli táj, hol már mi se fáj,
A föld fiának az ég,
De fönn a bús padon a gúzs
Közt nyögni szörnyü a vég:
Az ég honát szűk hurkon át
Utólszor látni még…

És édes, amíg a szív ere víg,
Hegedűre az ifjui tánc,
A flóta ha zeng, a hárfa ha peng
És perdül a fürge tánc,
De jaj, ha holt lábad bomolt
Táncával a szélbe rángsz!

Így, napra nap, mi, sok árva rab,
Lestük szegény fiut,
S tünődtünk: jaj, ránk is talán
Ily végzet átka jut:
Les a gyúlt Pokol s csak bujdokol
Vak lelkünk s mit se tud.

 

(Fordította: Tóth Árpád – részlet)

Tóth Árpád: Május

Mikor május kezdi híves hajnaltájon
Édes ébresztőjét halk muzsikaszájon:
Lehet-e rossz jóslat, perben dús csodákkal,
Egy csokorba kötve friss orgonaággal?

Lészen szerelemnek örök-új divatja,
Mind az egész földet templommá avatja,
Akárhol is hajol két fej össze csókra,
Imádság lészen az, új öröm új jókra.

Csak fészek is nyíljék elég a madárnak,
Hová turbékolni szépen hazajárnak,
Édes Uramisten, végtelen kegyedben
Ne felejtsd: hol leszünk! – új házbérnegyedben!

Tóth Árpád: Április

Április, április, bolondok hónapja!
Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja
A langyos csillogó, locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled…

Április, április, – bolondok hónapja!
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.

Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,
Hajoljatok reánk, derék, új falombok,
Az legyen a divat, áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.

Tóth Árpád: Március

Március hónapra nem vagyok zavarban:
Ibolyadivat lesz a barna avarban,
Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken
Ott is friss csokrait nyitja a szerelem.

Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,
De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,
Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,
S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.

Petőfi hónapja! közibénk suhanva,
Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,
Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,
Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!

2011.06.12. MR-3. Balassa Sándor: Hajta virágai

MR3-Bartók Rádió

2011. június 12., vasárnap

0.00 Ars nova
– a XX-XXI. század zenéjéből

Metszet – részletek az 1996 októberében, a Fészek Művészklubban megtartott kortárszenei ciklusból

1. Szokolay Sándor: Szonáta gordonkára (Mózer Katalin)

2. Orbán György: Öt kánon József Attila verseire (Csengery Adrienne – ének, Buza Vilmos – nagybőgő)

3. Dubrovay László: Oktett (Componensemble, vez. Serei Zsolt)

4. Dukay Barnabás: Lebegő pára a mélység színén – esti változat (Apró Ágnes, Német Márta, Kovács Éva, Nagy Sándor – mélyhegedű)

5. Sári József: Öt hangmodell (Componensemble, vez. Serei Zsolt), 6. Petrovics Emil: Rapszódia hegedűre (Illési Erika)

7. Vidovszky László: Soft errors (Componensemble, vez. Serei Zsolt)

8. Sugár Miklós: Felhővarációk (Eckhardt Gábor – zongora)

9. Vajda János: Capriccio – dalciklus Petőfi Sándor és Szilágyi Domokos verseire (Meláth Andrea, zg.km. Virág Emese)

10. Balassa Sándor: Hajta virágai Op. 38. (Szeverényi Ilona – cimbalom)

11. Horváth Barnabás: Négy dal Ugró Béla verseire (D. Szécsi Edit, zg. km. Zsigmond Zoltán)

13. Szőllősy András: Paesaggio con morti (Tájkép halottakkal) (Eckhardt Gábor – zongora)

A mikrofonnál: Varga János. Szerkesztő: Bánkövi Gyula.

Juhász Gyula: Megint japánosan

Az új tavasz először nem a város
Borús zugába kukkan boldogan.
A temetőbe surran és virágos
Sírok között méláz s új dalt fogan.

*

A hold olyan magányosan virraszt ma
S olyan talányosan a vén egen,
Mint öreg úr, kinek könnyét kicsalta
Egy régi, régi, régi szerelem.

*

Papírból építettem én lakásom,
A földrengés se dönti meg soha.
Világít benne gyászon és homályon
Lement napoknak elhunyt mosolya.

2011.03.08. MR-3. Kondor Ádám: Dal és kommentár

MR3-Bartók Rádió

2011. március 8., kedd

23.30 Ars nova
– a XX-XXI. század zenéjéből

Sári József: Ballada (Várhegyi Andrea – hegedű, Kertész Rita – zongora),

Kondor Ádám: Dal és kommentár – “tegyük fel”, A tavasz (Horváth Mária – ének, Rákóczy Anna – fuvola, Vékony Ildikó – cimbalom),

Kocsár Miklós: Szekvenciák (Liszt Ferenc Kamarazenekar, vez. a szerző),

A mikrofonnál: Varga János. Szerkesztő: Bánkövi Gyula.