Excelsior! – Liszt Ferenc mennybemenetele

Új magyar opera született Liszt Ferenc életéről. Az ősbemutatóra 2011. március 18-án a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeként került sor a Thália Színházban. A Magyar Rádió online Hangtárában még két hétig meghallgató az előadáson készült felvétel. A cimbalomszóló az opera második felvonásában csendül fel.

Fekete Gyula: Excelsior! – Liszt Ferenc mennybemenetele

opera két részben – ősbemutató

Szövegét Papp András írta

Vezényel: Kesselyák Gergely, közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara

Rendezte: Gothár Péter

Szereposztás:
Liszt Ferenc – Fekete Attila, Az idős Liszt – Fodor Tamás, Caroline Sayn-Wittgenstein, Caroline de Saint-Cricq és Marie d´Agoult – Mester Viktória, Árpádházi Szent Erzsébet – Kertesi Ingrid, Hohenlohe kardinális – Kovács Annamária, IX. Pius – Birta Gábor, Cosima von Bülow, Liszt lánya – Frankó Tünde, Richard Wagner – Káldi Kiss András, Spiridion, Liszt inasa – Kiss Tivadar

Kérdés 2011: Melyik zenei évfordulóról olvasnál szívesen ezen az oldalon?

Erkel: Bánk bán – ősváltozat a szerző születésének 200. évfordulóján

2010. november 7., vasárnap 19:00-22:30

Magyar Állami Operaház

Bánk bán – Opera három felvonásban, félig szcenírozott koncert

Bővebben:

www.opera.hu “A Bánk bán ősváltozata először hangzik fel az Operában”

Televízióban látható:

  • M1: vasárnap (november 7.) 23:05
  • M2: csütörtök (november 11.) 21:25

Ábrányi Kornél: Erkel Ferenc élete és működése – részletek

Erkel Ferenc Bánk-bán-ját mindjárt az első előadás után Mosonyi ismertette szakszerűen s részletesen a „Zenészeti Lapok”-ban, tele őszinte lelkesedés és kritikai objektivitással.
Erkel ez operájának egyik legintenzívebb hatását is Mosonyi előzetes agitációjának köszönhette, s annak, hogy többszörös szóbeli rábeszélésének is engedve, legmeghatóbb jelenetében (a 2-ik felvonás nagy magán- s kettős jelenetében Bánk és Melinda közt) felette sikerült kombinációba hozta — színházi zenekarban legelőször — a speciális magyar hangszert: a cimbalmot. Mosonyi akkor igy irt Bánk-bán 2-ik fel­vonásáról:
„Ha képletben szabad beszélni, ugy Bánk-bán hasonló egy nagybecsű gyűrűhöz, melyben az 1-ső és 3-ik felvonás nagy értékű drágaköveket képeznek ugyan, de azért csak Jupiter holdjaihoz hasonlók, melyek a 2-ik felvonás — mint valódi Kuhinor — (világosság hegye) körül forognak. E 2-ik felvonás az egész dalmű fénypontjának nevezhető. Bánk, ki egészen ki­ merült mély fájdalmában, észre sem veszi Tiborc, az öreg szolgának beléptét. Sikerűlt jelenet, melyben a zene híven tükrözi vissza a szöveg értelmét s az ember szinte feledi, hogy énekelnek. Bánk későbbi találkozása nejével, Melindával (4-ik jelenet) s az azt követő jelenet, hol Bánk a királynéval áll szemben s mely hosszasabb s mind dühösebb szenvedélyességel párosuló kitörésekben nyilvánul, mig végre a királyné meg­ gyilkolásával végződik, mind oly megható drámai jelenetek, melyeket csak hallani kell, hogy ez állítás igazságáról meg­ győződjünk. Szerző valóságos zenészeti pazarlást követett el e 2-ik felvonásban. Mindent fel lehet abban találni: művészeti igazságot a kifejezésben, eredeti s megható gondolatokat s uj hangszerelési hatást, hol legfőbb szerepet játszsza a cimbalom, a viola d’amour, a hárfa és az angol kűrttel párosulva, ami igéző hatást gyakorol a hallgatóra, ki akarata ellenére is részt vesz lélekben a drámai szereplők cselekvényeiben. Részt veszünk a szegény Tiborc sorsában, együtt sírunk Melindával s a legdiihösebb gyűlölet, boszúra ingereltetünk Gertrúd királyné ellen, ki okozója a siralmas tragédiának. Szinte megkönnyebbül a szivünk, mikor Bánk végrehajtja rajta a boszú művét.”

Mikor Erkel F. az ő Bánk-bán-jában legelőször színházi zenekari polgárjogban részesítette a cimbalmot, azzal nemcsak megteremtője lett egy egészen uj orchesztrális hang­ színezetnek, hanem egyúttal alapját is letevé ama honi műiparnak, melynek immár manapságos s messze kiható virág­zása hazánkban ugy, mint a külföldön, szintén az ő nevéhez van kötve. E hangszer egész odáig a legprimitivebb állapot­ban sinylett, senki sem törődött vele, csak a cigányok, kikkel pária számban ment. Nagy gondot adott tehát neki ugy annak hangjegyzése, mint kezelhetése magasabb zenészeti érte­ lemben. Se rendszere, se iskolája, se határozott beosztása akkor még nem volt. Mindezt önmagának kellett kieszelnie.

S mikor ezzel megvolt, akkor meg az a kérdés merült fel hogy ki fogja megbizhatólag kezelni az operában. Sándor, a már akkor dús tehetséget elárult fia segített rajta, kinek elég volt csak az intenciót megértenie s egy pár rövid hét alatt teljesen beletalálta magát s általános feltűnés mellett jó ideig ő volt ez operában a figyelem egyik főtárgya az uj hangszerrel. De ettől kezdve aztán mindig több-több figyelemre kezdték e hangszert méltatni a hazai hangszerkészítők, mig végre 1874-ben az iránta legtöbb előszeretettel viseltető Schunda V. Józsefnek (e munka kiadója, cs. és kir. udvari hangszergyáros s legújabban műárus is) sikerült geniális pedál-találmányával azt kiemelni a homályból s a legkeresettebb nemzetközi hangszerré avatni. Ugyanakkor az ő nevéhez lett kötve e hangszer elméleti s gyakorlati iskolája s későbben intenzív irodalmának az alapvetése is, kiadván — Allaga Gézával szövetkezve, — a Liszt Ferencnek ajánlott első „Cimbalom-iskolát”, mely azóta többszörös kibővítéssel manapságig, már számos kiadást ért.

Bánk-bán első színrekerülte ép arra az időre esett, hol a visszaszerzett uj magyar alkotmányosság az országgyűléssel együtt örömünnepeit ülte. De kevésre rá jött azután ismét a parlament feloszlatása, Schmerling hírhedt alkotmány- Verwirkungs-Theoriája, mire az egész magyar nemzet passzív rezisztenciával felelt, az erőszakos adóexekució, a cenzúra, policáj, zsandár feltámasztása, szóval: az alkotmány felfüg­gesztése. Az osztrák abszolutizmus második javított kiadást ért. A magyarok közül sokan elvesztették akkor fejüket és szívüket s beálltak szolgálni az uzurpáló hatalmat. Ismét nagy erő és türelemre volt szükség, fentartani az irodalom, sajtó és művészet fegyvereivel a hazafiúi kitartás lobogó lángját. S ekkor tűnt ki, hogy minő óriási erőt képeznek egy nemzet megzsibbadt életében az oly művészeti alkotások, melyekben önmagát összes aspirációival együtt feltalálja. Soha és sehol opera a politikai világban még nem játszott oly fontos s kiható szerepet, mint e válságos években Erkel Bánk-bán-ja.

– Igaz, hogy a nemzeti színház operatagjai is magas nivón állottak s ez opera akkori személyesítőinél job­bakat még kívánni sem lehetett (egy Hollósy Kornélia, Hofbauer Zsófia, Ellinger, Füredi, Bignio, Pauli s Kőszeghyvel) s már csak ezért is minden elő­ adása zsúfolt ház mellett ment véghez; de azért még sem lehet tagadni, hogy a közönség óriási érdeklődésének a kulcsát jórészt az akkori politikai szituációkban kellett keresni. Könynyebb volt a lelkének, ha megtapsolhatta a kitombolásig Petur bordalát s Bánk kifakadásait az idegen uralom ellen. A magyar hazafiság, kitartás s lelkesedés feltartó fokusává vált s hatal­masan pótolta az erőszakosan feloszlatott magyar ország­gyűlésen elnémított politikai szónoklatokat. A magyar zene­irodalom érdekében már akkor is annyi buzgóságot s áldozat­ készséget kifejtett Rózsavölgyi műárusi-cég pedig csak­ hamar kiadván ez opera legszebb részleteinek zongorakivo­natát maga Erkel Ferenc átirata szerint: ezzel beoltotta azt az egész nemzet vérébe.

id. ÁBRÁNYI Kornél: Erkel Ferenc élete és működése. Kultúrtörténelmi korrajz, Budapest, Schunda, 1895.

Erkel Ferenc élete és működése c. könyv kiadói előszava

KIADÓI SZÓ.
A legnagyobb magyar zeneköltő s a magyar opera elévülhetlen érdemű megteremtője: Erkel Ferenc élete és működésének megírására e munka igen t. szerzőjét felkérvén, e nagyérdekü munka kiadásánál sem üzleti érdek, sem hiúsági viszketegség, sem feltűnési ösztön nem vezetett.
Egyedül a legőszintébb elismerés és hódolat, melylyel az elhunyt nagy mester géniusza iránt mindenkor viseltettem s az igaz hála, melyet iránta úgy életében éreztem, mint érzek halála után is ama számos felbuzdító támogatásáért, melylyel a magyar műipar emelése érdekében kifejtett buzgalmas pályá­mon engemet elhalmozni kegyes volt.
Leginkább érzem pedig e hála erkölcsi köteles­ségét ama hazafias felkarolásaért, melyet a leg­speciálisabb magyar hangszer: a cimbalommal szemben tanúsított, mely ma már nemzetközi jelentő­ségre emelkedett s melynek polgárjogot szerzett a színházi zenekarokban, azt első sorban saját magyar operáival igazolván be.
De másrészt, legújabb keletű zeneműkereskedé­semnek kiadási feladatát abban véltem legjobban megtalálni, hogy a legnagyobb magyar zeneköltő
emlékét a hazai irodalomban én is tehetségem szerint megörökítsem.
Budapest, 1894. november hó.

Schunda V. József.

id. ÁBRÁNYI Kornél: Erkel Ferenc élete és működése. Kultúrtörténelmi korrajz, Budapest, Schunda, 1895.