Gárdonyi Géza: De szép az éj…

De szép az éj!” -“Valóban” – mondta ő.
És elfogyott a szó az ajkamon.
Pedig belől a forró, reszkető
gyerekszív zúgott, mint a cimbalom.
Zúgott és zengett. Kábultam belé!
De nyelvem ezt a pár szót nem lelé:
“Szeretlek, édes lányka égetőn!”
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.

Csak hallgattunk. Az éj is hallgatott.
A holdnak fényes csillagtábora
a kék mezőkön némán ballagott.
Ő arra nézett, én meg tétova.
“Szóljon – mondá -, melyik a csillaga?”
S én így akartam szólni: “Kis-maga.”
De reszkettem: nem volt hozzá erőm.
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.

“Elvégre is – szólt – megszid a mama.”
“Én nem bánom, ha megver is apám.”
“Öt percig még…”- “Mily rövid az éjszaka!”
S a kezét ekkor félve megfogám.
“Mariska!” – súgtam forrón, elhalón.
Ő hozzám hajlott lágyan, biztatón.
S én átöleltem ekkor vakmerőn…
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.

Gárdonyi Géza (Agárd, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő.

Esteli ima

Uram Teremtőm,
Hálákat adunk a te szent felségednek
Végtelen szeretetedér,
Ingyen való kegyelmedér,
Hogy a mai napon gondot viseltél reánk,
Erőt, egészséget nyújtottál számunkra,
Munkánkba megsegítettél, és a te gazdag tárházadból
megelégítettél,
Köszönjük a te gondviselő kegyelmedet,
Hogy gyarló létünkre nem számláltál a sírba(n) szállók közé.
Bocsássál meg a te nagy irgalmasságod szerint minden bűneinket,
Melyekkel megszomorítottuk a te szent orcádat,
Légy kegyelmes nekünk, mint bűnösöknek,
Oldozd el vétkeink kötelit,
Hogy a te ösvényes utaidon járhassunk, és tégedet mindig közelebb,
közelebb hozzád jutva nagy nevedet áldjuk és magasztaljuk.
Mert méltó vagy erre, élő Istenünk,
Mert mennynek, földnek ura, mindenségnek ura vagy,
Mert a te szavadra állott elő, Urunk, Istenünk,
Mindön, mindönbe dicsőítik a te nagy nevedet.
Rajtad tösz mindönki bizonyságot,
Az a pici kis hangya,
Az a kis bogár,
Az a mezei liliom,
Az a mezei virág, amire a te szavadra állott elő, Uram, mer
mögáldottad szépséggel, illattal,
Urunk, Istenünk, minket is álgyá meg
Tiszta szívvel,
Bölcs értelemmel,
Szeretettel,
Hogy tudjuk szeretni felebarátunkat,
Urunk, Istenünk, ne hagyd, hogy ez kihajjon a szívünkbü(l),
Hanem mindönkit szeretettel, békességgel, örömmel
Fogadjunk, tisztöljük, böcsüljük, mert a szeretet födöze, Uram,
mindönbü,
Mer Pál apostol azt mondja,*
Ha szeretet nincs bennem, én semmi vagyok,
Hiába szólok akár ékes hangon,
Cimbalomhangon,
Mozdíthatom a hegyeket,
Nem ér semmit, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyunk.
Uram, ezt őrizd mög magunkba,
Hogy szeressük egymást,
Hogy tégedet
Mindönbe áldjunk és magasztaljunk.
Mert méltó vagy ezekre, élő Istenünk,
Aki alkotónk, teremtőnk, megváltónk, megszentelőnk vagy,
Szent felségednek legyen mindönben dicséret, dicsőség, most
és mindörökkön örökké, ámen.

Ferencszállás (Csongrád m.), 1972. ápr. 11.
Szemrédi Péterné Talpai Verona, 78 éves, Kiszombor (Csongrád m.).

“…kicsi vótam… dédszülémtű hallottam… kicsi szüle a férjemnek a nagyszülője… Az vót ijjen aranyos, kedves, imádságos asszon… én attú hallottam, galambom… azér tudom ezt mondani… Gábor Éva Fodor Andrásné… az is elhalálozott még a 14-es háború előtt…”

*Pál I. levele a korinthusbeliekhez cseng ki e sorokból. (I. Kor. 13:1)

Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék
Archaikus népi imádságok

Csoóri Sándor: Vihar a hegyen


A fenyőfákból kirajzolódó cimbalmot, mint zsoltáros Dávid hárfáját, égig érőnek látja, láttatja. Panaszos dala már-már perlekedő, akár az ószövetségi legendás hősé, akiről gyerekkorában és diákként a pápai református középiskolában oly sokat hallott, s kitől az istentiszteleteken annyi pszalmuszt énekelt. Vonuló szerelmes szarvasai természetesen így föl-fölidézik a híves patakra való vágyakozást. Lant, hárfa, citera, cimbalom… Zeneszerszáma, akár Dávid király hangszere (nem pedig fegyvere!) a költészet attribútuma, – emígy íródott Vihar a hegyen című versébe:

Mulat a hegy, mint csalódott legény;
viharszél hujjog kő-feje felett.
S fenyőfák, bomlott cimbalomütők,
verik fülébe dacosan
a jajgatásig fölhangolt eget.

 

Németh István Péter: A víz meg a szél… avagy egy előérzet mint táj?
Tűnődés Csoóri Sándor elfeledett balatoni verse fölött (2007.) – részlet


A vers 1956. szeptemberében jelent meg a Csillag című folyóirat X. évfolyamának 9. számában.

Szeretethimnusz

Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt első levele
I. Korintus levél (1Kor) 13. fejezet
;

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

Bővebben…