2011.10.13. In memoriam Mikes Kelemen – koncert

2011. október 13., csütörtök 19.30
MTA Székház, Díszterem
Budapest, V., Széchenyi István tér 9.

Ünnepi hangverseny Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából

I. rész
„Lakunk partján a tengernek” – Mikes Kelemen korának zenéje
A Törökországi levelekbe beleszőtt verstöredékek, utalások, valamint a zenélő
törököket és bolgárokat bemutató leírások segítségével képet alkothatunk arról,
milyen dallamokat és énekszövegeket őrzött meg Mikes Erdélyből, s milyen
zenét hallhatott utazásain. A hangverseny első felében válogatás hangzik el a
XVII–XVIII. századi magyar szerelmi, istenes és bujdosóénekekből, táncdallamokból,
a török, francia és lengyel udvari zenéből, az örmény és bolgár néphagyományból,
Mikes Kelemen saját verseiből és prózai írásaiból.


II. rész

KURTÁG GYÖRGY: Játékok VII/17: Hommage à Berényi Ferenc 70.
Mikes Kelemen mondja
FARKAS FERENC: Aspirationes Principis, 7–8. tétel (szerzői zongoraátirat)
PETROVICS EMIL: V. kantáta. Törökországi levelek

Rendező: MTA Irodalomtudományi Intézet
Támogató: NKA

A belépés díjtalan.

Reklámok

Kanizsai házimuzsika

Kocsis Katalin Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvét a Magyar Kultúra Napján mutatták be. A szerző a helyi Halis István Városi Könyvtár zenei részlegének vezetője, valamint számos televíziós és rádiós műveltségi vetélkedő nyertese. A vele készült beszélgetésből olvasható itt egy részlet:

1926-ban a zeneiskola megalapítása előtt több egészen kiváló magán-zenetanár élt és működött a városban. Akkoriban elterjedt szokás volt a házimuzsikálás. Azoknál a családoknál, ahol igyekeztek egyfajta polgári életmódot fenntartani, minden gyermeknek kellett zenét tanulni, és közülük a tehetségesek ki is emelkedtek. Volt például olyan praktizáló orvosa a városnak dr. Balla János személyében, aki profi szinten játszott zongorán, s az 1910-es és 1920-as években a kaszinó valóságos „házi” zongoraművészének számított. Palló Imre operaénekest és sok más, a városba látogató nemzetközi rangú művészt ő kísért zongorán, és nem ő volt az egyetlen ilyen a városban. Mások maguk is művészi vagy tanári pályára léptek, de biztos vagyok benne, hogy a többiekből értő és igényes közönség vált – és talán ez a legfontosabb. A zeneiskola megindulása előtt az érdeklődő fiatal jó színvonalon tanulhatott zenét a gimnáziumban, a kereskedelmi és a polgári iskolában.
A felsőkereskedelmi iskolában például a 19. és a 20. század fordulóján mintegy két évtizedig zenei tanfolyamot vezetett Sterneck Zsigmond, a város egyik legrangosabb magántanára és évente vizsgahangversenyeket rendeztek. A kereskedelmi iskola vezetése ugyanis rájött arra, hogy a házimuzsikálásra való készség, az abba való bekapcsolódás megkönnyítheti az üzleti kapcsolatok kialakítását. Minden háznál volt zongora, vagy cimbalom, vagy mindkettő. A szegényebb házaknál cimbalom. Farkas Ferenc zeneszerző például leírta egy visszaemlékezésében, hogy édesanyja jól zongorázott, katonatiszt édesapjának pedig a cimbalmozás volt a szórakozása. A vasárnapi ebéd után rágyújtott egy szivarra, és kedves nótáit játszotta. A városi zeneoktatás megindulásával Kanizsa a régió zenei központja lett, hiszen mintegy két évtizedig az egyedüli zeneiskola volt a megyében. Az 1930-as években még Teleki Béla főispán két gyermeke és a zalaegerszegi polgármester unokája is ide járt…

Forrás: www.kanizsaujsag.hu

VI. ORSZÁGOS GITÁRVERSENY ÉS III. ORSZÁGOS CIMBALOMVERSENY 2010.

A verseny ideje: 2010. március 26-27.

Bővebben…