MR3-Bartók Rádió
2011. március 8., kedd
23.30 Ars nova – a XX-XXI. század zenéjéből
Sári József: Ballada (Várhegyi Andrea – hegedű, Kertész Rita – zongora),
Kondor Ádám: Dal és kommentár – “tegyük fel”, A tavasz (Horváth Mária – ének, Rákóczy Anna – fuvola, Vékony Ildikó – cimbalom),
Kocsár Miklós: Szekvenciák (Liszt Ferenc Kamarazenekar, vez. a szerző),
A mikrofonnál: Varga János. Szerkesztő: Bánkövi Gyula.
Én vagyok a nagy dúdoló,
Hires neves patkányfogó.
Kire minden helyütt nagyon,
De főkép itt szükség vagyon.
Ha patkány százszor annyi volna,
Egér, menyét is egy halomba’,
Mihelyt dudám szép hangja szól,
Mind, mind utánam vándorol.
Azonkép a víg dúdoló
Ott, a hol kell, gyermekfogó.
Aranyos szép meséitűl
A vásott is megszelidűl.
A kis fiú ha még oly vad is,
Ha a leányka még oly hamis,
Mihelyt az énekes danol,
Mind, mind utánam vándorol.
Végűl az ügyes dúdoló
Alkalmilag leányfogó.
Van minden városkában egy,
Vagy kettő, a ki lépre megy.
Legyen a lány bármily erényes,
Legyen az asszony bármily kényes,
Ha friss a dal, a zene lágy,
Mind csókra, szerelemre vágy.
1803.
Dóczy Lajos fordítása
Elődeink úgy hitték, hogy a dalok a csend szülöttei, akkor keletkeznek, ha mindenki megpróbál a szépre gondolni.
A dalok akkor alakot öltenek az emberek szellemében, s a felszínre jönnek, akár tenger mélyéről a buborékok, amelyek a levegőre törekszenek, s ott szétpukkannak.
Így keletkeznek a szent énekek.
Eszkimó sámánasszony
(A csend ajándéka – Indián asszonyok bölcsessége
A világ szépségéről s az élet titkáról. Fordította: Simon Márta)
