Csoóri Sándor: Nyár

Az asztallapja piros, sugaras cimbalom
sárga ördög a Nap, táncol az asztalomon,
lábától por verődik, finom nyüzsgésű por
s a fényben, porban egy tulipán fuldokol.

Mindent fölgyujt a nyár, hol vagytok madarak?
csontig csapó tüzek szállnak az ég alatt.
Lovak pofája habzik, mintha sört ittak volna
betérve egy barna, zümmögő italboltba.

A körutak fölött meghalt, meghalt a szél,
autók virág-kereke lefonnyad, elalél,
kátrányszag émelyít, mint romló liliomszag
s ha netalán elájulsz, fölötted fagylaltoznak.

Fejedet kapkodod? tüzet látsz mindenütt:
a kirakatban égnek trombiták, hegedük,
s nézd csak az ujságárust, máglyán ül, kiabál,
ujságok fehér lángja lobog vállainál.

Ördög nyár, pusztító! hűvös szobákban jó csak,
hol zöld-húsú növények kígyóként imbolyognak,
s nők járnak meztelen hideg tükrök előtt,
hordván testükben bűnt, szépséget, temetőt.

Ha még szeretlek nyár, ezért szeretlek én,
e hűvös zöld szobákba hivó szerelmekért,
a meztelen magányért, mely világeleji
örömmel áld meg, mint egy ősi vallás
bűnös istenei.

Csoóri Sándor költő (Zámoly, 1930. február 3.–) ma 80 éves.

Reklámok

Csoóri Sándor: Vihar a hegyen


A fenyőfákból kirajzolódó cimbalmot, mint zsoltáros Dávid hárfáját, égig érőnek látja, láttatja. Panaszos dala már-már perlekedő, akár az ószövetségi legendás hősé, akiről gyerekkorában és diákként a pápai református középiskolában oly sokat hallott, s kitől az istentiszteleteken annyi pszalmuszt énekelt. Vonuló szerelmes szarvasai természetesen így föl-fölidézik a híves patakra való vágyakozást. Lant, hárfa, citera, cimbalom… Zeneszerszáma, akár Dávid király hangszere (nem pedig fegyvere!) a költészet attribútuma, – emígy íródott Vihar a hegyen című versébe:

Mulat a hegy, mint csalódott legény;
viharszél hujjog kő-feje felett.
S fenyőfák, bomlott cimbalomütők,
verik fülébe dacosan
a jajgatásig fölhangolt eget.

 

Németh István Péter: A víz meg a szél… avagy egy előérzet mint táj?
Tűnődés Csoóri Sándor elfeledett balatoni verse fölött (2007.) – részlet


A vers 1956. szeptemberében jelent meg a Csillag című folyóirat X. évfolyamának 9. számában.