2017.10.29. m5 televízió: A cimbalom

19:35: Új idők új dalai
25’59” A cimbalom 2017 (Feliratozva teletexten)

A cimbalom elsősorban népi hangszerként ismert, de napjainkban már a komolyzenében is szerepet kap. A műsorból kiderül, mit érdemes tudni erről a csodaszép hangszerről, mit gondolnak róla a művészek, akik nap mint nap megszólaltatják, akiket megihlet, és akik azon dolgoznak, hogy minél ismertebb és szerethetőbb legyen a cimbalom.

  • m5                     október 29., vasárnap                   19:35 Új idők, új dalai: A cimbalom
    m5                     október 30., hétfő                           04:05 Új idők, új dalai: A cimbalom
    m5                     november 2., csütörtök                 11:05 Új idők, új dalai: A cimbalom
    Duna Televízió november 4., szombat                12:45 Új idők, új dalai: A cimbalom
Reklámok

2016.11.28. Bartók Rádió. John Adams: Seherezádé

2016.11.28., hétfő
22:00 – 23:00 Bartók Rádió

Ars nova – a XX-XXI. század zenéje

Lemezújdonságok

1. Toru Takemitsu: Zárt szemek (Conrad Tao – zongora)
2. John Adams: Seherezádé.2
A fiatal lány meséje – Hajsza
Végtelen vágy – szerelmi jelenet
Seherezádé és a szakállas ember
Menekülés – Menedékhely
(Leila Josefowicz – hegedű, St. Louis-i Szimfonikus Zenekar, vez. David Robertson, km. Chester Englander – cimbalom)

A mikrofonnál: Varga János. Szerkesztő: Bánkövi Gyula.

2016.07.30. Bartók Rádió: Hungarikum lett a cimbalom

július 30., szombat

12.05: Népzene – itthonról
Hungarikum lett a cimbalom

Immár két hangszer szerepel a hungarikumok között, hiszen a tárogató mellett most már a cimbalom is felkerült a gyűjteménybe. Mindkét hangszer egyébként a XIX. század második felében született a világhírű hangszerkészítő, feltaláló Schunda Vencel József hangszergyárában, Budapesten. Mára a cimbalom használatos – a népzenén kívül – a dzsesszben, a komolyzenében és a világzenében is. Korunk legkiválóbb cimbalmosainak felvételeiből válogatnak a műsorban.

2016.06.11. Bartók Rádió. Tendl Pál cimbalmos

június 11., szombat

12.05 Népzene – itthonról
Néprajzi kalandozás: Az Őrség és a Göcsejség

A műsor délnyugat Magyarországgal folytatja a Kárpát-medence népszokásainak bemutatását. Ma, a nyugati határszélen fekvő Őrség, vagy Őrvidék, a Zala folyó forrásvidékén, illetve a Zalaegerszegtől délre elterülő Göcsej vidék folklórját ismerheti meg a hallgató. E vidéken számtalan kiváló muzsikus él: ilyen volt a körmendi születésű Tendl Pál cimbalmos-prímás.

2015.12.09. MR3. Sztravinszkij: A róka

MR-3 Bartók Rádió

december 9., kedd

10.00 Hang-fogó
1. Bartók: Tizenöt magyar parasztdal (Sándor György – zongora)

2. Sztravinszkij: A róka – burleszk (George Irving Shirley, Loren Driscoll – tenor, William Murphy – bariton, Gramm Donald – basszbariton, Köves Tóni – cimbalom, Columbia Kamaraegyüttes, vezényel: a szerző)

3. Kodály: Marosszéki táncok (Budapesti Fesztiválzenekar, vez. Fischer Iván)

4. Beethoven: F-dúr románc (Kovács Dénes – hegedű, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Lehel György)

5. M. Haydn: D-dúr szimfónia (Neussi Kamarazenekar, vez. Johannes Goritzki)

6. Mozart: C-dúr fuvolanégyes K. 285/b (Szebenyi János – fuvola, Kiss András – hegedű, Bársony László – mélyhegedű, Botvay Károly – gordonka)

7. Händel: IX. Chandos anthem (Patrizia Kwella – szoprán, James Bowman – kontratenor, Ian Partridge – tenor, Michael George – basszbariton, The Sixteen Ének- és Zenekar, vez. Christophers Harry)

8. Lemezújdonság: Bach: G-dúr szólószvit BWV. 1007. (Niklas Schmidt – gordonka)

A mikrofonnál: Schaefer Andrea Szerkesztő: Bánkövi Gyula

stravinsky_8

2015.11.13. MR-3: Útlevél nélkül

MR-3 Bartók Rádió
november 23., péntek

22.00 Útlevél nélkül – az igazi crossover
Útirány: Maros vidéke, Mars

1. Marossárpataki cimbalmos táncdallamok (Berzenke Együttes)
2. Hubay: III. csárdajelenet (Maros vize folyik csendesen (Szigeti József – hegedű, Földes Andor – zongora)
3. Gabalygós – Marossárpatak (Székelyföld, Unger Balázs és barátai)
4. Weiner: I. divertimento – III. tétel – Marosszéki keringős (Pantaleon Cimbalomegyüttes)
5. Kodály: Marosszéki táncok (Philharmonia Hungarica, vez.: Doráti Antal)
6. Biber: Battalia – Mars (Il Giardino Armonico, vez: Giovanni Antonini)
7. Holst: Bolygók – Mars, a háborúskodó (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: Adrian Boult)
8. Bowie: Élet a Marson (King´s Singers)
9. Erdész Róbert-Kollár Attila: Marsbéli krónikák – részlet (Solaris Együttes)

Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia
Zenei szerkesztő: Veisz Gábor

Gárdonyi Géza: Az árva legény

 – Hallod-e, Zsófi, szavam volna hozzád…

Úgy reszketett a szálas, erős legény, mikor ezt kinyögte. Még a susogó szellő is elhallgatott a falombok között, az égen járó hold is mintha megállt s rábámult volna Pala Ferkóra, mikor ezt kimondá.

Tuba Zsófi akácfalevelet tépdesett fehér ujjaival. Azon találgatta, hogy mit szóljon a szóra, hiszen eddig nem volt hozzá szava a legénynek, csak csókja, sok édes csókja -, s a csókra olyan könnyű a felelet! Fölöttük a fehér nyárnak ezüstös levelei is remegtek, mindnyájan remegtek, mikor Pala Ferkó ezt kimondotta, s olyan nehéz volt a levegő!

– Hát csak mondd! – felelt végre a leány, s eldobta kezéből a falevelet, aztán a köténye fodrával kezdett babrálni.

Pala Ferkó hátrasimítá ujjaival hosszú fekete, göndör haját, aztán megfogta a leánynak puha fehér kezét, és belenézett két ragyogó szemével annak a szemébe.

– Hát ugye hogy szeretsz…

– Szeretlek, szeretlek – felelt idegesen a leány.

– És hogy én is szeretlek, de nagyon…

– Azt tudom!

– Hát elvennélek én, Zsófi!

Olyan elszántsággal mondta ezt a legény, mintha legalábbis azt mondta volna: “Kivetem érted a világot a sarkaiból!” – S a legény szíve erősen dobogott. A szellő zúgni kezdett a fű között, a hold elbújt egy felhő mögé, a falevelek még jobban reszkettek, s a magas fűszálak úgy ingatták fejeiket, mintha nagyon rosszallanák ezt a dolgot.

– Bolond vagy te, Ferkó! – felelte kisvártatva a leány – hiszen nem mehetek én hozzád!

– Ugyan miért?

– Nincs neked se apád, se anyád, a nevedet is más adta kegyelemből, talált gyerek vagy, úgy dobtak el, mit mondana a világ ehhez, azt mondaná: “Lám, a gazdag Tuba István lánya sehonnaihoz ment feleségül.”

A leány zihált, kapkodott a lélegzet után, mikor ezt kimondta, aztán elkapta a kezét, hátrább lépett, lassan elindult, sietve ment tovább, később pedig futott.

A legény ott maradt a kövön, a nagy nyárfa alatt, nézett hosszan, merőn maga elé. Arca kifehérlett a sötétségből, nem volt annál fehérebb a patyolat ingujja.

Az erdő mélyén felzúgott a szél, s ingatta, tépte a lombokat.

– Bort ide, száz akót! – kiáltott a Keszeg csárdában Pala Ferkó, s olyat vágott öklével a hosszú fenyőfa-asztalra, hogy a széles üveglámpás a borosüvegekkel együtt táncolni kezdett rajta.

– Nini a Ferkó! – szóltak bámulva a legények, s mindegyik nyújtotta eléje a poharát.

– Sose voltál itt!

– Azért jöttem!

– Sose ittál bort!

– Ma iszom!

– Tán megnyerted a nagy lutrit!

Pala Ferkónak ajkán volt a szó: “Elvesztettem az életemet!” De nem mondta ki. Elfogadta a poharakat. Ivott mindegyikből. Aztán ő is töltött mindegyikébe, s koccintott velük.

A sarokban cigányok voltak. Rázendítették a csárdást: sírt a hegedű, visongott a klarinét, morgott a bőgő, a cimbalom cifrákat pengetett a nótába.

Pala Ferkónak átkozott jó kedve volt. Kiállt középre, s ott táncolt egy nagy üveg borral. A legények nem tudtak hova lenni örömükben. Olyan jókedvük kerekedett, mintha valami nagy szerencse érte volna őket.

De ki az ördög is hitte volna, hogy ez a Pala Ferkó ilyen víg cimbora tud lenni, hiszen úgy táncol ez, hogy az urak se különben, s úgy iszik, mintha egyebet se tanult volna.

Hajnal felé el volt ázva mind. Ott feküdtek szanaszéjjel a földön és a lócákon.

A prímás is be volt rúgva. Odalökték a búbos mellé, itt is maradt: a lába feljebb volt, mint a feje, de azért aludt. Keresztben feküdt, rajta a nagybőgős a bőgővel együtt. A klarinétos sem győzte már szusszal. Lekuporodott a sarokba, ott aludt. A kontrás szétterpeszkedve feküdt a földön, mint a megcsapott béka, a kezében egy összetörött hegedűnek a nyaka: úgy aludt, mint a föld.

A csárdában csak ketten voltak ébren: Pala Ferkó és a cimbalmos.

Ferkó rákönyökölt az asztalra. Fehér arcába belesütött a lámpa. Hosszú fekete haja ráomlott kezére.

– Melyiket játsszam, Ferkó? – kérdé a cimbalmos.

Ferkó belebámult a lámpába, csak néhány perc múlva felelt:

– Azt játszd, ha tudod, hogy: “Kitették a holttestet az udvarra!”

A cimbalmos egy mély futammal kezdett mélázni e szomorú nótán. Aztán erőteljesek lettek a futamok, s úgy zokogott a cimbalom, mintha értette volna, hogy ez egy temetés nótája, egy árva legény temetésére csinálta a fájdalom, egy olyan árva legényére, akinek nem volt sem apja, sem anyja, aki siratta volna, sem szeretője, aki ráborult volna a koporsójára.

Nagyon szép dal ez, egész egy történet, s olyan szomorú, mintha ezzel szokták volna temetni az apátlan, anyátlan, boldogtalan szegény legényeket!

A cimbalmos eljátszotta háromszor, aztán elnyomta ujjaival a húrzengést, s felnézett.

Ferkónak még fehérebb volt ekkor az arca. Csendes, bágyadt hangon mondá:

– Csak ezt játszd mindig!

És a cimbalom újra sírni, zokogni kezdett. A falon árnyak lebegtek. Künn a vihar tombolt. A szél ott sóhajtott az ablaknál, s csapkodta az üveghez az elrablott nyárfaleveleket.

Sokáig játszott a cimbalmos: ismételgette, meg elől kezdte a nótát; néha egy-egy szakot valami névtelen, szomorú ábránddal helyettesített, aztán egyszer csak megint befejezte a dalt, s végigsimította ujjaival a zengő húrokat.

Pala Ferkó már akkor nem nézett reá nagy fekete szemeivel; feje oda volt omolva két izmos karjára; fekete selyem haja alól csak a keze fehérlett elő.

A cimbalmos azt hitte, alszik.

Pedig nem aludt.

Rézzel cifrás kis kése szívébe volt ütve – halva feküdt már akkor az árva legény.

 https://i0.wp.com/www.mke.hu/lyka/05/e5p365.jpg