Rácz Aladár 55 éve hunyt el – cikk az MTVA oldalán

KépKép

Reklámok

“Hogy kerül a cimbalom Korinthoszba?”

… címmel jelent egy figyelemreméltó cikk a Nyelv és Tudomány internetes oldalon a cimbalom bibliai előfordulásairól.

ókori görög bronz kymbalon, i.e. 5. század (forrás: Wikipédia)

Molnár Rózsa: Hegedűóra

Zeneórát tart tücsökmama a fűben.
Szúr a Nap, világra jön a gomba.
Fitos orrát legyezi eldűlőben.
Tücsökmamának egyezer a gondja.

Neveti a szellő hosszan, húrját nyújtja.
Súgja-búgja: Úgy kell játszani, nem így!
Ügyetlen tücsöklánynak dallamát elfújja.
Pityergő-szájú lánykánk könnyes-irígy.

A meleg meg csak jön, jön…
zuhan a fákra, virágra, fűre,
zuhan a tájra,
s a hegedülgető kisleányra.

Kanizsai házimuzsika

Kocsis Katalin Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvét a Magyar Kultúra Napján mutatták be. A szerző a helyi Halis István Városi Könyvtár zenei részlegének vezetője, valamint számos televíziós és rádiós műveltségi vetélkedő nyertese. A vele készült beszélgetésből olvasható itt egy részlet:

1926-ban a zeneiskola megalapítása előtt több egészen kiváló magán-zenetanár élt és működött a városban. Akkoriban elterjedt szokás volt a házimuzsikálás. Azoknál a családoknál, ahol igyekeztek egyfajta polgári életmódot fenntartani, minden gyermeknek kellett zenét tanulni, és közülük a tehetségesek ki is emelkedtek. Volt például olyan praktizáló orvosa a városnak dr. Balla János személyében, aki profi szinten játszott zongorán, s az 1910-es és 1920-as években a kaszinó valóságos „házi” zongoraművészének számított. Palló Imre operaénekest és sok más, a városba látogató nemzetközi rangú művészt ő kísért zongorán, és nem ő volt az egyetlen ilyen a városban. Mások maguk is művészi vagy tanári pályára léptek, de biztos vagyok benne, hogy a többiekből értő és igényes közönség vált – és talán ez a legfontosabb. A zeneiskola megindulása előtt az érdeklődő fiatal jó színvonalon tanulhatott zenét a gimnáziumban, a kereskedelmi és a polgári iskolában.
A felsőkereskedelmi iskolában például a 19. és a 20. század fordulóján mintegy két évtizedig zenei tanfolyamot vezetett Sterneck Zsigmond, a város egyik legrangosabb magántanára és évente vizsgahangversenyeket rendeztek. A kereskedelmi iskola vezetése ugyanis rájött arra, hogy a házimuzsikálásra való készség, az abba való bekapcsolódás megkönnyítheti az üzleti kapcsolatok kialakítását. Minden háznál volt zongora, vagy cimbalom, vagy mindkettő. A szegényebb házaknál cimbalom. Farkas Ferenc zeneszerző például leírta egy visszaemlékezésében, hogy édesanyja jól zongorázott, katonatiszt édesapjának pedig a cimbalmozás volt a szórakozása. A vasárnapi ebéd után rágyújtott egy szivarra, és kedves nótáit játszotta. A városi zeneoktatás megindulásával Kanizsa a régió zenei központja lett, hiszen mintegy két évtizedig az egyedüli zeneiskola volt a megyében. Az 1930-as években még Teleki Béla főispán két gyermeke és a zalaegerszegi polgármester unokája is ide járt…

Forrás: www.kanizsaujsag.hu

Nyelvi furcsaságok

Nyelvünkben a számok egy részéhez kapcsolható ugyanaz a toldalék; másokhoz viszont nem. Van egylet és ötlet szavunk, de háromlat, négylet, hétlet nincs. Az egylet jelentése: egyesület, szervezet, társulás. E szavunkra példa a reformkori Védegylet. Az ötlet jelentése: elgondolás, meglátás. “Ötletét megvalósította.” Ismerjük az egyel, négyel, ötöl-hatol, hetel szót. Az egyel igét használjuk, amikor kapásnövényből egy bokorban a sokból egyet hagyunk meg. “Öreganyám kukoricát egyel.” A négyel igét felnégyel jelentésben használták, amikor a bűnözőt négyfelé vágván, elrettentésül a város kapuira “ízlésesen” kiszegelték. Az ötöl-hatol azt takarja, amikor valaki kertelve beszél; azaz hímez-hámoz, köntörfalaz, mellébeszél, rizsáz. “Józsi felelet helyett csak ötöl-hatol.” A hetel népies ízű igénket akkor mondjuk, ha valaki egy hétig vagy hétszámra tartózkodik valahol. “A betyár az erdőben hetel.” Nincs viszont hármal, nyolcal, tizel szavunk. Végül a -ság, -ség képzővel alkotott “számos” szavaink. Mindenki ismeri az egység, kétség szavunkat: “Egységben az erő!” Jó volna, ha ma is így lenne! Helyette kétség, vagyis kétely, aggály, gyanú ural bennünket másokkal szemben. Nincs négység, ötség, nyolcság szavunk sem. A háromság is csak a Szentháromság szóból ismert. Petőfi azonban A helység kalapácsa című művében a kocsma három zenészét – a kancsal hegedűst, a félszemű cimbalmost és a bőgő sánta húzóját – nevezi igen szellemesen így:
“Húzd rá, Peti,
A fűzfán fütyülődet is,
Aki megáldott!”

S Peti nem késett,
A háromság más ketteje sem.
Cimbalom és hegedű és bőgő
Hangot adott…”

Mihályfalvi László
www.tolnainepujsag.hu

Ki fog cimbalmozni a Bánk bán-ban?

A Zenészeti Lapok Ujdonságok rovatában majd 150 évvel ezelőtt így adnak hírt Erkel Ferenc bemutatás előtt álló operájáról:

Mint biztos kútforrásból tudjuk, Erkel, “Bánk bán” dalművében legelőször fogja használni a cimbalmot. Nem kételkedünk rajta hogy kellőleg megválasztá a helyzetet, – hol eme pusztáink délibábos rezgéseit oly költőileg visszatükröző – hangszert sikerrel s hatással fogja használhatni. Ő utánna aztán úgy hisszük mások is használatba fogják venni, s végre talán nem maradand pusztába kiáltott szó Mosonyinak lapunkban tett nemzeties indítványa.*
*Szép Erkeltől az akarat s jó szándék, csak szeretnők tudni honnan fog venni cimbalmost, miután ugy tudjuk hogy cigány cimbalmost – habár az a legügyesebb lenne is – csupa művészi büszkeségből nem akar a zenekarban ezen kivételes esetben alkalmazni. Bizony kár a büszkeséget s megvetést helytelenül affectálni kivált azok erányában, kik épen nem érdemlik, s kiket Erkel ur s a szinház is még sokszor felhasználhatna. Szerk.

Zenészeti Lapok (Pest, 1861. január)