Landovics István: Mennyei muzsikások

Azt vészem én eszemben, hogy valóban udvariak voltanak az angyalok, mert a földen is szokása az az udvariaknak, hogy urokhoz alkalmaztatják magokat. Nagy Sándor egyfelé hajtott nyakú volt, és az egész udvariak görbe nyakúaknak mutatták magokat. Dionysius Syracusanus keveset látott, minden udvariak sandalokká tették magokat. Asverus király becsüllette Amánt, és mindnyájan imádták, minden szolgái térdet hajtanak vala, és imádák Amánt. Megfordult kedve Asverusnak, és Amán helyett Mardochaeust szerette, és minnyájan Mardochaeushoz fordultak, egyenlő szóval azt beszélvén, amit Amán kiáltott. Így tiszteltetik, valakit a király meg akar tiszteltetni és böcsültetni. Így az angyalok is látták Urokat, hogy szereti az embert, hogy formájában öltözött, ők is seregesen jöttenek a földre oltalmazni és vigasztalni az emberi nemzetet. Akik mihelet lejöttek, muzsikát indítottak. Fabula volt Orfeuszrúl, hogy éneklésével megszelídítette az erdőkben lévő fenevadakat, hogy Arion a tengernek halait lantjával magához vonta. Csak emlékezetbe se légyen az a rác, aki a tigriseket éneklésével haragjokban lecsendesítette; törültessék ki nevek Ismaronnak és Strymonnak, akik muzsikájokkal úgy megszelídítették a farkasokat, hogy azokkal őriztetnék bárányokat. Ma ezek a mennyei muzsikások többet cselekedtenek, mert éneklésekkel a pokolbéli tigriseket megrémítteték, elvették erejeket; ma a kősziklánál keményebb szíveket az Istennek szeretetére olvasztották.

Samius filozófust – írja Macrobius –, hogy az ő tanítványi cytharájokkal aludtatták, muzsikájokkal ébresztették fel, de mi volna ezek muzsikája a mai angyalok muzsikájához képest, akik a nagy hidegben is álmot hoznak szemére a kisded Jézusnak, muzsikával aludtatják, muzsikával ébresztik. A géták felől írja Theopompus, hogy követségben muzsikások nélkül nem mennek, remélvén, hogy ha békességet akarnak szerezni, előbb muzsikájokat hallatják, és megnyerik.

Mit látok én ma mást, hanem hogy a mennyei követek addig énekelnek, addig dicsérik az Urat, míg végben nem viszik a békességet, mert ugyanis istentelen hadat támaszottunk volt Isten ellen, azonban kifogytunk minden erőnkből, megcsalt a hamis ördög, semmiben nem segíthet, akihez állottunk volt, s ki nyeri meg a békességet? ha nem azok a seregek, akik azt éneklik: Dicsőség a magosságban az Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Sőt végben is vitték, s azért az egész világot örvendeztetik.

1689

Hans MEMLING,  1480. körül

Hans MEMLING, 1480. körül

Reklámok

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s