Weöres Sándor: Suhanás a hegedűkön

WeoresBomló fehér amint lebegő törzs alatt
izzó sürüsödés éle rásujt, remegve
levegő-lombu fák, a test-nélküli penge
üres szivébe szel, sértetlenül halad,

híg eleven ezüst és forró jég szalad,
de sehol senki sincs, már csak önmaga leple,
megkétszerezve a feledést is feledve
buknak álmukba, ő mégtöbb jelet mutat:

“…mind ismerem, pedig nem látok a hegyekre,
fürösztő köd fedi szemérmes arcukat,
látóhatárra mint hosszú rend csorba bögre

a kőszál-sor vonúl! falak közt hódolat
e magas szűzekig magából mér utat
és ráforr, este van, az átkékült üvegre.”

Véleményed van? ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s