Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a [...]

Mészely József: Farsangi zeneszó

Hat hétig tart a bál, Farsangi karnevál. A prímás lánglelkű, Izzik a hegedű. Hat hétig dob pereg, Furulya csicsereg, Harsog a trombita, Skáláz a zongora. Csörög a kasztanyét, Súg-búg a klarinét, Lágyan zeng a hárfa, Simogat a hangja. Csöngedez a csengő, Brummog a nagybőgő, Igéz a citera, Bűvöl a fuvola. Pönög a cimbalom, Hajráz a [...]

Molnár Rózsa: Hegedűóra

Zeneórát tart tücsökmama a fűben. Szúr a Nap, világra jön a gomba. Fitos orrát legyezi eldűlőben. Tücsökmamának egyezer a gondja. Neveti a szellő hosszan, húrját nyújtja. Súgja-búgja: Úgy kell játszani, nem így! Ügyetlen tücsöklánynak dallamát elfújja. Pityergő-szájú lánykánk könnyes-irígy. A meleg meg csak jön, jön… zuhan a fákra, virágra, fűre, zuhan a tájra, s a [...]

Kányádi Sándor: Városi kánikula

Éjjel-nappal forró katlan, a hőség ki- bírhatatlan. Minden ház, mint egy-egy kályha, s mintha lépnél eleven parázsra. Se egy szellő, se egy felhő, se nyugatról se keletről. A nap mintha megállt volna, az éjnek is nap a holdja. S az utak, mint sárkánynyelvek, valósággal sisteregnek, s ugranának, ha nem volna híd alattuk, a folyóba.

Kálmán Mária: Omega és alfa

Orpheus – Euridyke halálféltő álma Ámor – Psyche olymposi mámorviszálya Don Quiotte és Panza igazságvágya A féltékenység paródiája. Az Orlandók háromszázéves álma A Mandarin pusztíthatatlan vágya Kékszakállú herceg vára A féltékenység balladája. Pao-Jü vörös szobai álma Salome Jánosért folytatott csábtánca Tristan gyilkos és öngyilkos Isoldája A féltékenység elégiája. Ahogy mindezt bemocskolja a világ szája: Az [...]

Veres Piroska: Cím-dalom

Csinnadratta, cintányér A sok gyermek mind ráér. Dobot, verőt ütöget – Ne feledd az ütemet! Bátran s jókor üss oda – Fő a dallam ritmusa. Ritmusra topog a láb, Szótagolva így kiált: Két fe-ne-kű a do-bom Fül-be-má-szó a da-lom! S cimbalom, cimbalom Ezüst szálon cím-dalom. Benne dobog, dudorász Szívem, táncos kis kanász. Leveles a botja [...]

Tomaji Attila: Cimbalomhúr

Nem tudom, ki írta a következő sorokat, valószínűleg egy múlt század eleji francia költő: „a hajó nyomát a tengeren, s a férfiét a mély asszonyi testeken, az isten sem /…./, még ő sem leli fel”. Szégyellem, de már nem tudom. Amint azokról a nyomokról sem tudnék pontosan beszámolni, amelyek egy-egy vers születésekor kirajzolódnak előbb bennem, [...]

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.