Este a hold felé száll a füst, s a vékony fonálon az ég felé száll az álom, mindig, mindig az ég felé, alattam mogorván kordul a Föld, tudom, a végén bekap, mi leszek: könnyű falat, keserű falat? S már a szájszélen ülök? De addig: csillag csöndül, vonat elkattogó szívverése, a Vénusz derengő köldöke, a köldök [...]
Kategória: szépirodalom | Címke: éj, csillag, Csukás István, húr, hold, idézet, tücsök, vers | Hoszzászólás »
