Nyughatatlan fürtjeidnek zölddel kócos kékezüstjén Ringatózni ó, mi édes! Ó, mi édes lágy hajadnak Zsenge fodrát, könnyű bodrát újjaimmal hessegetni! Nyugszik a lapát előttem és a csónak láthatatlan, Vízalatti, csillapelyhű, árnyéktollú, semmiszárnyon Száll magától, mint a felhők hattyúnépe fönn a szélben. Hangtalan zenével zsong a loccsanó hullám fülembe, Ám a szél elsöpri némán még e [...]
Kategória: szépirodalom | Címke: 1920, cimbalom, idézet, Nyugat, Sárközi György, szerelem, víz, vers | Leave a Comment »
