A fény kilobban a tüzes hegyormon, a tó fölött a Hold sétál szomorgón. Lótusz-illatot hoznak a fuvalmak, bambuszlevél hull és az éji harmat… Most játszanék a lanton. Ám kinek? Ki hallja itt meg és ki érti meg? Rád gondolok hát hű barát, vivódva, ó, éji álmaim megbolygatója!
Kategória: szépirodalom | Címke: cimbalommentes, Kína, Kosztolányi Dezső, lant, nyár | Leave a Comment »
