A hídon álltam a minap a barna éjben. Ének zendült messziről: arany cseppek esője futott végig a remegő vizen. Gondolák, fények, zene – részeg ringás vitt ki a homályba… Lelkem tündöklő gyönyöre láthatatlan ujjak alatt titokzatos gondola-dalt dalolt, repeső cimbalom. – Hallgatta valaki?… 1888 (Szabó Lőrinc fordítása)
Kategória: szépirodalom | Címke: 1888, cimbalom, idézet, Nietzsche, Szabó Lőrinc, Velence, vers | Leave a Comment »
