2010.09.19. Koncertajánló: Tóth Armand szerzői estje a FUGÁ-ban

…tegnapzenék, múltdalok… Szeptember 19. 18:00 FUGA Budapesti Építészeti Központ Budapest, 1052 Petőfi Sándor utca 5. Közreműködik: Szakács Ildikó (ének), Granik Anna (zongora), Porzsolt György (brácsa), Peták Ágnes (hárfa), Ambrózy Attila (fagott), Kiss Gy. László, Klenyán Csaba (klarinét, tárogató), Matuz István (fuvola), Farkas Rózsa, Szalai András (cimbalom) Műsor: Tóth Armand: I. szerenád; Blues, tango és riffek; [...]

Molnár Rózsa: Hegedűóra

Zeneórát tart tücsökmama a fűben. Szúr a Nap, világra jön a gomba. Fitos orrát legyezi eldűlőben. Tücsökmamának egyezer a gondja. Neveti a szellő hosszan, húrját nyújtja. Súgja-búgja: Úgy kell játszani, nem így! Ügyetlen tücsöklánynak dallamát elfújja. Pityergő-szájú lánykánk könnyes-irígy. A meleg meg csak jön, jön… zuhan a fákra, virágra, fűre, zuhan a tájra, s a [...]

Csáth Géza: Nyári bál

Három pincér siet előre, föl a lépcsőkön nagy tálakkal, előrehajolva. És körös-körül az asztaloknál már vacsoráznak. Tiszta üvegű kerti gyertyalámpák égnek az asztalokon, és – mintha a zenekarban csak a háromszöget ütögetnék csendesen, úgy csörögnek az asztaloknál a kések és a villák. Beszédet alig hallani, és a lányok tiszta, hideg csillogású szemein a gyertyalángocskák aprón [...]

Friedrich Nietzsche: Velence

A hídon álltam a minap a barna éjben. Ének zendült messziről: arany cseppek esője futott végig a remegő vizen. Gondolák, fények, zene – részeg ringás vitt ki a homályba… Lelkem tündöklő gyönyöre láthatatlan ujjak alatt titokzatos gondola-dalt dalolt, repeső cimbalom. – Hallgatta valaki?… 1888 (Szabó Lőrinc fordítása)

Tóth Árpád: Be szép az ég…

Be szép az ég bíborló baldachinja, S be jó alant heverni szemlehunyva, A csend szól, mintha hegedühang hullna, Hegedül a csend, hűs arany a húrja, Hallgatja a szív, elalszik a búja, Álmodik a szív, s az álmot nem unja. Mindent megun a szív, szerelmet is, Pénzt is, kacajt is, hűvös kertet is, A bú bakján [...]

Csokonai Vitéz Mihály: Rút ábrázat s szép ész

Azt mondod, barátom, hogy én ocsmány vagyok, S orcám fertelmei irtóztató nagyok. Hogy én ha magamnak zőld kantust vehetnék, Olvasva a majmok között elmehetnék. És hogy te nem szántál már engemet másnak, Hanem csak egy meggyfán lebegő Tamásnak, Melyen ha íly cirmos képpel hirintóznék, A veréb még felém jönni is irtóznék. És hogy én ne [...]