Benne valami bűvös láng lobog, egybefonódnak távoli vidékek. Egyedül vele társaloghatok, amikor mások közel lépni félnek. Sírgödrömig kísér, ott sem hagy el, mikor elhagynak sorra a barátok, mint tavaszi vihar, zeng, énekel, mintha megszólalnának a virágok. Rab Zsuzsa fordítása
Kategória: szépirodalom, zene | Címke: Anna Ahmatova, cimbalommentes, idézet, vers, zene | Leave a Comment »
